KÉZMŰVESORSZÁG

 

Figyeljetek rám gyerekek,

Mesét mondok most nektek.

A kéklő óceánon túl,

A nagy hegyeken innen,

Volt egy csodás világ,

Neve: Kézművesország.

 

Különleges az volt ott,

Csupa kézműves dolgozott

Falujában, városában.

A király harangöntő,

Egykor híres mester,

Tán a legderekabb ember.

 

Csakhogy az volt a szokás,

Kit királlyá tett a választás,

Elhagyja szakmáját,

Gondja az országé,

Mesterségét nem folytatja,

Hisz’ nem az a dolga.

 

Ez volt hát az ősi törvény,

Meg is lett az eredmény,

Inas, segéd nélkül

Elárvult a műhely,

S nem sejtve a későbbi bajt,

Az öntő szakma kihalt.

 

Nem volt addig semmi gond,

Míg a toronyban a harang kong.

Ám egyszer mi történt?

A harang leesett,

Földet érve széttörött,

Nyelve többet nem ütött.

 

Lett is riadalom, zűrzavar,

Maga szaladt a király hamar.

Földön a harang összezúzva,

Nem lehet már javítani,

A látvány megdöbbentő,

Bíz’ kellene egy harangöntő.

 

Addig is, míg jön messzi földről,

Gondoskodni kell az időről,

Pontosabban múlásáról,

Mit eddig harang jelzett,

Óráról-órára pontosan kongva,

Hogy minden ember tudja.

 

Hirdette a király a tervet:

Szólítva a kovácsmestert,

A legszebb hangú üllő

Kerüljön föl a magasba,

S próbálkozzon, aki legény,

Lehet gazdag, lehet szegény.

 

Üssön a pöröllyel akkorát,

Hangja járja át országát.

Ez lesz az idő jele,

Míg új harang nem kerül

Föl, a toronyba, magasra,

Felcserélve, régit újra.

 

Szállt a hír szájról-szájra,

Aki legény, az állja!

De csak nem akad senki,

Akinek sikerülne,

Nagyot ütni, oly hangosat,

Mit az egész ország hallhat.

 

Pedig nagy a kihívás jutalma,

Országának felét adja

Jutalmul a király,

S ráadásnak sem akármi,

Lánya keze is elnyerhető,

Ha akad férfi, dicső!

 

Voltak is már vagy százan,

Deli királyfiak is hárman,

Nemes urak, polgárok

Kényes, büszke fiai,

Ám mindhiába próbálkoztak,

Siker nélkül távoztak.

 

Mikor már mindenki kesergett,

Egy szegény legény érkezett.

Illendően meghajolt,

Szándékát jelezte,

S oly hatalmasat sújtott,

Mit eddig senki sem hallott.

 

Öröm az arcokon, mámor,

Rajong a várakozó tábor,

Próbálják kitalálni,

Ki ütött ilyen nagyot?

Végre kinek köszönhető,

Az újra jelezhető idő.

 

Az ifjú a király elé lép,

S fölemeli tekintetét.

Felséges uram,

Felfedem személyem,

Elátkozott királyfi vagyok,

Mostoha apám kitagadott.

 

A királylány arca földerül,

A nép moraja csendesül,

S így szól a király:

Leszek apád, s te fiam,

Légy hű férje lányomnak,

Társam, s ura országunknak.

 

Volt óriás, nagy lakodalom,

Számlálhatatlan sokadalom,

S törvény az új időkre:

Mindenki ki kézműves,

Hogy mestersége ki ne haljon,

Legalább egy tanoncot tartson!

(Egy inast mindig tartson!)

 

Oldal: Kézművesország
KULTUS - ethno - GRÁFIK - © 2008 - 2024 - grafik.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat