KULTUS - ethno - GRÁFIK

KÖNYVSZEMLE


Gráfik Imre: Határtalanul. Határon innen és túl. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2013. 360 old. (Pécsi Tudománytár)

 

Gráfik Imre néprajzi kutató- és kutatásszervező munkássága mintegy három évtizede a Trianon után határainkon kívül rekedt magyar néprajzi csoportok hagyományos műveltségének és jelen helyzetének kérdéseire összpontosult. Mint a szombathelyi Savaria Múzeum és a Vas Megyei Múzeumok igazgatója, később az Alpok–Adria Munkaközösség szakbizottságának tagja, érthető, hogy elsősorban a nyugati határ két oldalán és déli határainkon túl, Horvátországban és Szlovéniában található népcsoportok néprajzi kérdéseivel és jelen helyzetével foglalkozott behatóbban. Az e kötetben összegyűjtött rövidebb munkái már megjelentek hazai és külföldi folyóiratokban és konferencia-kötetekben, ezek közül néhány itt jelenik meg először angol, német és horvát nyelven is. E többnyelvűséggel a szerző tisztelegni kíván a "különböző népek, etnikumok, nemzetiségek, kisebbségek együttélésének története és hagyományai előtt." Miközben egy-egy falu, népcsoport történetével foglalkozik, tanulmányai országos, az egész magyarság műveltségét, életét alakító folyamatokra, eseményekre is felhívja figyelmünket, melyek nem, vagy hiányosan vannak jelen történelmi tudatunkban.

Az első tanulmány Őrisziget (Őrvidék, Burgenland) faluközpontja népi műemlék-együttesének megőrzéséről szól. Ez a falu a Kárpát-medencei magyar nyelvterület legnyugatibb részén helyezkedik el. Ausztriában a "Falumegújítás–Dorferneuerung" mozgalom szerint a falvakat "...olyan funkcióképes állapotban őrizzük meg múltjukkal együtt, amely megfelel a mai ember igényeinek, s ebben jól is érzi magát. Sőt azt is bizonyítja, hogy a falumegújítás hozzájárulhat a regionális gazdaság fejlesztéséhez." Magyarországon is követendő példa lehet egy ausztriai magyar falu megújítása. A második tanulmány a horvátországi Velika Pisanica magyarságának anyanyelvmegőrzési törekvését mutatja be, mégpedig a népszínművek betanulásának és bemutatásának segítségével. E tanulmány hívta fel figyelmemet arra, hogy Szigligeti "népszínművei" a XIX. század magyar falusi népességének legfájóbb kérdéseivel foglalkoztak: erőszakos katonafogdosás, börtönrendszer, a jobbágy megvetettsége, ősiség, emancipáció. A XX. század végén a kisebbségben élő magyarság számára az anyanyelv megőrzése lett a legnagyobb probléma, ezt szolgálta a közelmúltban ismét a népszínmű, de most már számos műdalbetéttel, romantikus, inkább vágyott, mint valós, régi paraszti világ felelevenítésével, benne hangsúlyt kap a népviselet, népszokás, népművészet.

Velika Pisanica magyarsága a XIX. század második felében Dél-Dunántúlról kivándorolt szegényparasztok, zsellérek utódai, akik kis földdarabkáikat eladva azok árán olcsón, volt birtokaik nagyságának többszörösét vehették meg. Tehát nemcsak Amerikába vándoroltak ki százezrek a hazai agrártársadalom szegényeiből, hanem Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába is. Ezek mind szórványba kerültek, a második világháború befejezésének idejétől eltekintve békésen megéltek horvátok, szerbek, németek szomszédságában, de anyanyelvi iskoláztatás nélkül, idegen környezetben egy-két nemzedék után feloldódtak, feloldódnak.

Külön tanulmány szól a horvátországi szórványmagyarság múltjáról és jelenéről, A kisebbségi kultúra esélyei címmel. A tanulmány röviden áttekinti a 870-ben létrejött horvát fejedelemség történetét, Bizánc, Velence és Magyarország versengését a mai Horvátország és a Szerbiához tartozó Szerémség birtoklásáért. A középkori Magyar Királyság tartósan birtokolta az alföldi jellegű tájat, Baranya, Valkó és Szerém vármegyének túlnyomó többségét a magyar lakosság adta. A török hódoltság idején fogyott meg a magyarság száma és aránya, de utána nem erősödött fel, létszámának további csökkenését a születéskorlátozás, az egykézés is okozta (Drávaszög, Ormányság, Szerémség). A XIX. század második felében, amint erről az előző fejezetben már szó volt, dél-dunántúli telepesek érkeztek, de mindenhol kisebbségbe szorult szórványokba. Az 1891-es népszámlálás, e később Horvátországhoz csatolt területen mintegy 70 000 magyart talált. A következő tanulmányok: Nemzet, nemzetiség, nemzeti kisebbség – Nemzeti identitás a horvátországi szórványmagyarság körében című a közelmúlt eseményeivel foglalkozik. Vizsgálja, hogy az elsősorban a születésszámok állandó csökkenésével fogyó magyarság mibe kapaszkodik még nemzeti identitásának megőrzésének reményében, Velika Pisanicában. (Az itt tett megállapítások nagyjából az egész Horvátország területén élő magyarokra is érvényesek, derül ki a következő tanulmányból: Új állam – új lehetőség. Horvátország és a magyar nemzeti kisebbség. Szórványhelyzete miatt igen kevesen részesülnek anyanyelvi iskolai oktatásban, több esetben elegendő jelentkező hiányában zárták be a magyarnyelvű iskolákat. A szülők gyermekeik érvényesülésének érdekében horvát iskolába íratják gyermekeiket. Mit jelenthet ezek után még a magyarság a horvátországi szórványokban? Ennek megválaszolására a következő kérdésekre adott válaszokból ad képet a tanulmány: magyarországi származástudat őrzése, magyar nyelvhasználat a családban, ahol még lehetséges, a magyar iskola, vagy iskolán-kívüli magyar nyelvoktatás, vallásgyakorlat (főként a reformátusoknál), magyarországi kapcsolatok ápolása, magyar nyelvű rádió- és tv-adás keresése, magyar újság járatása, magyar ünnepekről való megemlékezés, magyar áruk vásárlása, magyarországi üdülés és gyógykezelés. A magyar művelődési egyesületek és magyar politikai pártok szerepe szinte teljesen megszűnt. A vizsgált kérdésekre adott válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a horvátországi, mintegy 20 000, magát magyarnak valló ember közössége napról napra fogy, és kapcsolatai Magyarországgal gyengülnek. (Becslések szerint a magyarok száma ma kb. 40 000 lehet Horvátországban.)

Hármashatár. Közép-európai nemzeti traumából a népek találkozási helyéig. Ez a tanulmány teljesen új jelenségről szól. A trianoni békeszerződés Európa történetének egyik legnagyobb határ-átrajzolását jelentette. Ennek rövid bemutatása után megismerjük a hármas-határok kitűzésének bonyodalmait. (Magyarországnak négy hármashatár-pontja van.) A magyar–osztrák–szlovén hármashatáron, Tóka falu közelében 1922 májusában elkészült a három oldalú gúla alakú határkő, mindhárom oldalán az itt találkozó ország címerével.(Ezek később változtak, s ezért cserélni is kellett.) A két világháború közötti időben május utolsó vasárnapján, a háborúban elesett Hősök Emléknapján a közeli Felsőszölnök iskolásai, a tanító bácsi vezetésével rendszeresen kijártak ide, ahol ünnepi megemlékezést tartottak. A második világháború után ezt betiltották, a határkő a szigorúan ellenőrzött határsávba esett. Az 1980-as évektől e pont a három ország békeszerető lakóinak találkozási pontja lett, melyen részt vettek a három legközelebbi város polgármesterei is, Körmendről, Muraszombatról (Murska Sobota) és Fürstenfeldből (Fölöstömből), később Szentgotthárdról és Gyanafalváról (Jennersdorfból) is. A "Határmenti találkozó a Békéért" Felsőszölnökön három hónappal megelőzte a soproni "Páneurópai Pikniket." A világtörténelemben teljesen új jelenség színhelyévé lett a hármashatár. Különböző országokban lakó, különböző nyelvű és műveltségű népcsoportok békés találkozója, személyek, családok, helyi közösségek között, a politika, közélet, gazdaság, kereskedelem, kultúra, sport, turizmus, természetvédelem és a mindennapi gondok megtárgyalására – a békés együttműködés és a kölcsönös gazdagodás jegyében. Lehet, hogy ez az új társadalmi-politikai-kulturális együttműködési forma "megfertőzi" az egész világot? Mint tudományos kutatási téma is merőben új a politikai és néprajzi szakirodalomban.

A két utolsó tanulmány arról szól, hogy a közép-európai, pannon táj áttelepülésre vonzza Nyugat-Európa lakóit. Egyre több osztrák, német, holland, finn, belga család vásárol lakhelyet a vizsgált nyugati határövezetben is, a magyar oldalon. Elgondolkodtató számunkra: fogyunk, és hazánk földje egyre vonzóbbá válik. Ez az új népvándorlás el kell gondolkoztasson minket, talán még nem késő...

                                                                               Andrásfalvy Bertalan

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Without Frontier: Hungarians Inside and Outside Hungary
Some notes to a new book by Imre Gráfik

A Tribute to Imre Gráfik, a Hungarian “Poly-ethnographer”

Without Frontiers: Inside and Outside Hungary
A book by Imre Gráfik (Pécs: Pro Pannonia, 356 pp., soft cover)

Imre Gráfik has many fields of interest. It is almost impossible to describe these in a few words. Perhaps the best solution would be to coin a new term by using the analogy of polymath: Imre Gráfik is a real “poly-ethnographer”. His circle of interests is almost without frontiers, and this is not limited just to various branches of ethnography, but also covers such related fields as rural development, semiotics, color dynamics (p. 129), network theory (p. 148). Nomen est omen: Gráfik also uses graph theory in some of his works, which is also hinted here in the case of two figures (pp. 147-148).

The title of his newest book Without Frontiers, however, is not a tour de force of covering many of his research fields, but it has a strict subtitle: Inside and outside Hungary. This penta-lingual book includes ten papers; all of these are available in Hungarian, seven also in German, six in English, and one in each Croatian and Slovenian. A simple arithmetic (7+6+1+1 > 10) makes clear that some of the papers are available in three languages, moreover the paper entitled “Triple Frontier: From national trauma to meeting place of the peoples” is presented in four languages: those ones of the three countries involved (Hungary, Slovenia, Austria) and also in English. Some of the translated versions of these papers were published earlier, while three items appear for the first time. There were good reasons to unite these papers in a volume, because some of these were published in such books and journals that are not easy to locate. For example, two papers appeared originally in books published in Finland. Interested readers, may see a complete bibliography of Gráfik’s works until 2004 in the European Folklore Institute’s series (Varia Bibliographica: Gráfik Imre köszöntése, collected and edited by József Hála and György Máté, EFI Communcationes No. 13, Budapest, 2004, 46 pp.). The introduction to the new book gives a survey of Gráfik’s works, too, including the more recent publications. It is available in Hungarian, German, and English, which is followed by a list of references (pp. 10-14).

There is no surprise that Gráfik publishes in many languages, not only in Hungarian, German and English. For example, earlier he co-edited a remarkable Slovenian-Hungarian ethnographic dictionary, which is – unlike its title suggests – not just a dictionary, but a bilingual lexicon covering many expressions used by the Slovenians living in Hungary (Etnološki slovar slovencev na Madžarskem / A magyarországi szlovének néprajzi szótára, Monošter: Zveza Slovencev na Madžarskem / Szombathely: Savaria Múzeum, 1996, 224 pp.). We should also mention two multi-lingual books edited by him, because these are related to the topics of the new one. The first one is on the connections and conflicts in the rural life of Central Europe: Kontakte und Konflikte im ländlichen Leben Zentral-Europas (in Hungarian and German, co-edited by Zsigmond Csoma, Szombathely, 1997, 230 pp.). The other one is a trilingual book, where each paper is available in English, German, and Hungarian: The Minorities at the Turn of Millennium (Budapest, 2001, 127 pp.).

The title of Gráfik’s new book (Without Frontiers: Inside and Outside Hungary) is given also in Hungarian and German. Perhaps the latter (Grenzenlos: Auf Seiten der ungarischen Grenze) is not as impressive as the other two. In fact, the German title refers to the “sides of the Hungarian border”, not to the fact that native Hungarians may live both inside and outside Hungary, because the borders were moved following the peace treaty after World War I. As it is also discussed by Gráfik, Hungary lost 71.5% of its territory and 63.6% of its population. About one third of the ethnic Hungarians lived in areas annexed to other countries (see in more details on p. 255 in the book). I avoid of using the expression “annexed to neighboring countries”, which are currently – starting from the North and going clockwise – Slovakia, Ukraine, Romania, Serbia, Croatia, Slovenia, and Austria (earlier Czechoslovakia, Soviet Union, Romania, Yugoslavia, and Austria), because a small territory of Hungary became the part of Poland, which is not a neighboring country any more. Here I add some notes, because the moving borders caused many problems and frustrations, and people living in other parts of the world hardly can understand this situation. The peace treaty – some scholars call it “war treaty”, because World War II was “encoded” in this – was signed in the Trianon Palace. This is the reason that there is a Hungarian term: “Trianon Syndrome”. In the first years, it was not difficult to cross the new borders, but later – especially after World War II – these ones were marked by even stronger fences and the authorities did not give permission to visit relatives and friends on the other side. The “Trianon Syndrome” still exists. For example the village Szelmenc, populated mostly by ethnic Hungarians, was divided into two parts by the border between Czechoslovakia and the Soviet Union. It was patrolled by guards and soldiers, despite the fact that these two were friendly countries. The church and the cemetery were also separated by the border. The guards did not allow people to speak to each other via the fences of the border. It is hard to believe, but the only way of quick communication was using the richness of Hungarian folk songs. The people working on the fields moved relatively close to the border at both sides, and informed each other on marriages, new born children, and other events by singing appropriate folk songs and modifying the text accordingly. Now the situation is just slightly better: the village is divided by a new EU border between Slovakia and Ukraine. The people living in the Ukrainian part need a lot of paper work and a visa in order to visit the other side of the village. The new borders and the political changes led to many tragic-comic situations. A well-known story is the following: An old man explains that he was born in Hungary, completed schools in Czechoslovakia, graduated at a university in the Soviet Union, and earned a doctorate in Ukraine. You traveled a lot – claims an Englishman. No – the old man says – I never left my city Ungvár, Užhorod, Uzhgorod.

But let us turn back to Gráfik’s book. Considering the situation in Central Europe, it is important to deal with the problems of the Hungarians living outside the country. The first paper – which is available in Hungarian and German – deals with the folk architecture and ethnographic collections in Őrisziget or Siget in Austria. (The usual English term is vernacular architecture, but it has a negative connotation, since the root of the adjective is the Latin verna, that is “home-born slave”; in the same time folk architecture does not have a similar negative association, and it is in harmony with the expressions folk art, folk music, folk dance, and folk poetry.) The next paper presents interesting examples on how popular plays – in German Volksstück, in Hungarian népszínmű – may help preserving the national identity of Hungarians in Croatia, Slovenia, and Austria. In Hungary, Ede Szigligeti was a leading figure of this field, and he introduced the expression népszínmű. This paper is available in Hungarian and English.

If we consider the Hungarian minorities in other countries, we should make a distinction between two types of groups. Those who populate almost exclusively large territories have much less difficulties to keep their traditions than those ones who are scattered. The specific Hungarian term for the latter is szórványmagyarság, in German Streuungartum. Gráfik deals with the scattered Hungarians in Croatia in three papers, all of these are available in Hungarian and German, while two also in English. The methodology used in the paper entitled “The coexistence of multicultural communities” (perhaps a better translation of the Hungarian title would be “System of connections of multicultural communities”) can be recommended for other studies, too. The visual representation of connections on a figure with the so-called “spinning rose model” is especially useful (p. 146 in Hungarian, p. 157 in English).

Here I should point out an editing problem of this book and some similar multi-lingual volumes. It is understandable that many of the figures are not repeated, but in some cases it is not enough to add multi-lingual captions. For example, the figure between the Hungarian and English versions of the aforementioned paper belongs to both ones with bilingual caption (p. 148). However the Hungarian text written inside the figure is not understandable for the English reader (szomszédos település, kis régió, egyéb térség, óhaza, etc.). The figures that belong to two or more papers should be numbered and carefully referred to in the papers, with detailed explanation of the foreign words.

Two further papers cover the new possibilities that are related to the birth of Croatia and Slovenia, respectively. Fortunately, the first one is available not only in Hungarian and English, but also in Croatian, while the other one on the “triple frontier”, as we mentioned earlier, is printed in Hungarian, Slovenian, German, as well as in English. The triple frontier monument marks the point where Hungary, Slovenia, and Austria meet. All of these three countries are inside the Schengen Area, which means that there is no border control, following an agreement signed originally in Schengen in Luxembourg and later joined by some other countries. (Let us hope that there will be no change in this, despite some recent problems.) This place is really exciting for the meeting of people with various cultural backgrounds. Gráfik discusses the history of erecting the triple frontier monument in the early 1920s, and then he describes many events that happened there. After World War II, this area was a forbidden place. Do not forget, that the entire Hungarian-Austrian border was sealed by the “Iron Curtain”. It was not just a fence, but a 50-meter wide border strip with the most dangerous minefields. Interestingly, Tito’s Yugoslavia, including Slovenia, was also considered as an enemy state from Moscow, and Hungary was forced to follow that pattern. Then in 1963, following the decrease of tension, the minefields were replaced by an electrical alarm system. The main changes came just in the late 1980, parallel with the political ones. Gráfik presents the 1990s as a period of new conditions and new possibilities, and he gives the list of important festivals at the monument, starting with a friendship meeting for “International Celebration of Peace” in 1989 and “The Day of the Open Border” in 1990. I should add that not exactly these two events, but a similar one at the Hungarian-Austrian border, the Pan-European Picnic near the city Sopron, on the 19th August 1989, significantly contributed to the collapse of the Berlin Wall, since many East German tourists were able to cross to border. Remember for the joke of that time: Which is the shortest route from East-Berlin to West-Berlin? Answer: East-Berlin – Budapest – Vienna – Munich – West-Berlin. This was totally against the common sense and also a basic theorem of Euclidean geometry, which states that the shortest route between two points is a straight line. Not a long ago, I visited the triple frontier monument during a festival, and walked around the neighborhood. Just some wooden towers reminded us for the sad story of this territory. Some young people believed that these were built for hunters, not even thinking that earlier the targets could have been not animals, but human beings. Others believed that these towers were erected for bird-watch. Perhaps they are right that the objects of a terrible period may have new usages in the future. There are many interesting photos and drawings in the entire book, but the largest number of these is at this paper. However, the reader should check the end of all of the four versions – Hungarian, Slovenian, German, and English – because different illustrations are presented at each place. The last two papers discuss a new development: some people moved from Western Europe to Hungary. Both of these papers are available in Hungarian and German with English abstract. These abstract are not referred to in the contents at the end of the book, although this piece of information would be important for those readers who are not interested in Hungarian and German papers.

The cover design should be phrased. It presents a map of the Hungarian-Slovenian-Austrian corner and the photo of the triple frontier monument. In general, border-stones and monuments at borders gained a special interest among scholars. For example, Pál Lővei published a richly illustrated paper on border-stones in Hungarian (“Határkövek”, Pavilon, No. 8, 1983). It is true, that he considered not only the border-stones of countries, but also of cities, forests, and other territories. László Falus’s paper discussed the 100-year old border- stones of Buda (“A százéves budai határkövek”, Műemlékvédelem, 30, No 1, 1986). The second illustration in John Sallis’s book entitled Stones is a 15th century border-stone from Thailand (Bloomington: Indiana University Press, 1994). A more recent book presented an ethnographic interpretation of tri-border areas (Hármashatárok néprajzi értelmezésben, in Hungarian with English abstracts, edited by Tünde Turai, Budapest, 2015). In this book, Gráfik himself surveyed the seven tri-border zones associated with Hungary, and then considered the entire world referring to 157 such places (“That place we call the tri-border zone (Land of conferences)”, pp. 79-95). According to Gráfik, many of these places are optimal for meetings and conferences.

Unfortunately the technical editing of the book is far from its scholarly level. The contents is very informative, because after each title the bibliographic data of the original publication is given, but it is unfortunate to see after an English, a German, and a Croatian title the following note just in Hungarian “Első megjelenés” (first publication). I recall the strange case where an American scholar referred to a paper in the Hungarian journal Különlenyomat (separate offprint). Let us hope that nobody will look for Imre Gráfik’s papers in the journal Első megjelenés. Incidentally, the Hungarian subtitle of the 7th paper is missing in the contents; we should turn to the English and the Croatian versions to understand that this paper is about Hungarians in Croatia. The usage of Hungarian style of punctuation in English text is disturbing; for example, the fractional parts of a numbers should be separated by decimal points, not by commas (p. 255). In the table on p. 124, the number of Italians should be 11, not just 1 (see the Hungarian and the German version of the same paper). Of course, the political changes in Hungary were in 1989, not in 1889 (p. 311). The inconsequences are striking in the references at the end of the book, For example, some of the Hungarian titles are translated into English, other ones are not; László Németh’s work Kisebbségben (Kecskemét, 1939) is given not in its original form, but referred to via a modern collection that gives extracts from very many papers and books in 1992; Olga Penavin’s book is about Kórógy, but one line later it is spelled Kórágy. The typography of the references is slightly confusing. Compare this with the much better arrangement of publications on the last two pages, where the publisher promotes its own books

It is essential that the nations in Central Europe should cooperate. Obviously, a necessary condition for this is to know each other and to appreciate the cultures of other groups of people. The Hungarian ethnic minorities may help this process: they may provide “bridges” between Hungary and the country where they live. Imre Gráfik’s book is an important contribution to help these goals. Let us hope that his book will have not only Hungarian, but also English, German, Croatian, and Slovenian readers.

Dénes Nagy
President, International Symmetry Society (Melbourne and Budapest)
Co-chair, Committee of Folk Architecture of the Hungarian Academy of Sciences (Veszprém)
Email: denes.nagy@acu.edu.au; snagydenes@gmail.com

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat