Olvasónapló

 

HEGEDŰS Géza: Előjátékok egy önéletrajzhoz.

Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 1982.

110. „-Nem szeretem, hogy ilyen sok könyvetek van. Ahol túl sok a könyv, ott előbb-utóbb kikeresztelkednek."

130. „... aki kölcsönre szorul, az élhetetlen ember, tehát a kölcsönnel sem tudna semmi hasznosat csinálni."

130. „Cinikusan hirdette, hogy akinek elegendő pénze van, az fölötte áll a szabályoknak."

135. „Szinte bizonyos vagyok benne, hogy ha az első világháború után nem lángol fel - merőben új európai helyzetben - az a közép-európai antiszemitizmus, amely azután egyenest vezetett a fasizmus felé, akkor Magyarországon a vallási hagyományoktól egyre jobban eltávolodott neológ zsidóság két-három nemzedék alatt tökéletesen eltűnt volna, elkeveredve-felszívódva az ország keresztény vallású lakosságába."

159. „Anyám egyszer azt mondta, hogy Maupassant  novelláit jobban szerette franciául olvasni, mert így az olvasónak kevésbé kell szégyellnie magát."

205. „Néha fogta magát és meghívott engem meg nevelt fiát, Jancsit egy-két heti balatoni kiruccanásra, leginkább Almádiba, ahol jól tartott bennünket és elvárta, hogy este a dzsessz-zene mellett a füle hallatára beszélgessünk kulturális témákról: zenéről, irodalomról, képekről... és igyunk annyit a költségére, amennyit akarunk." (1940-es évek első fele ?)

211. „Egy fiúnak meg kell szereznie a szerelmi gyakorlatot ahhoz, hogy idővel jó és hű és főleg feleségének elegendő örömet adó férj lehessen belőle."

217. „Nálatok akkor is ilyen rend van, amikor nincsenek vendégeitek?"

260. „Sokszor említette, hogy ha nem volna antiszemitizmus a világon, ő már régen katolizált volna. Nemegyszer mondta nekem is, hogy Szent István óta, aki magyar akar lenni, az legyen római katolikus."

320. „... az ember vegyen minél többet tudomásul, de nem kell mindenről beszélnie."

322. „És olyan leszek hozzá, hogy ő is kénytelen lesz szeretni engem."

330. „Temetőbe pedig sohase vittek. Szüleim szerint erre ráér az ember."

332. „... aki tud olvasni, az olvasson el mindent, ami a keze ügyébe kerül."

340. „Valamilyen terror kell a neveléshez, és azt hiszem a legjobb a szeretet és az érzelmekre hatás terrorja."

342. „... volt valami félelmetes abban, hogy most egyes szavakat másképpen kell mondani, és félni lehet attól, mi történik, ha kitör a béke."

 

ZILAHY Lajos: A lélek kialszik.

Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó.  1977.

 

5. „Az emberi élet boldog kis pillanatainak mindig nagy megértője voltam, még akkor is, ha némi rendbontással járnak."

31. „Már sokszor tapasztaltam, hogy családi házakban életük végéig szenvednek az emberek olyan dolgoktól, amiket a legnagyobb gyöngédség juttatott nekik."

35. „... sohasem az eredmény a fontos, hanem az út, amelyen az eredmények felé haladsz. ... A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti."

40-41. „... a társdalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk."

58. „A nagy dolgokat könnyen elviseli az ember."

62. „Emberek, soha, soha ne búcsúzzatok. Menjetek el, de ne búcsúzzatok!"

76. „Az unalom milyen gyerekekké tudja tenni az embereket!"

82. „Egyszer azt olvastam valahol, hogy csak a tengeren vannak igazán nagy érzései az embereknek."

87. „Soha nem érezheti magát az ember jobban elhagyatva, mint rengeteg ember között."

146. „Ez a demokráciának olyan pillanata, amelyet csak Amerikában él meg az ember."

147. „... a nő számára a férfi részéről mindig többet jelent a bátor és biztos fellépés, mint a műveltség és a legfinomabb modor."

178. „Én azt hiszem, az emberek jóságában csak azok tudnak hinni igazán, akiknek minden reményük elveszett."

210. „Amerikában minden tizedik lány kísértetiesen hasonlít egymásra."

212. „Csinosan öltözködő szegény lányok tudják csak így megérinteni titokban a rajzuk lévő ruhát. De Amerika nagy és hatalmas ebben, ahogy szegény leányait fel tudja öltöztetni."

331-232. „Valami olyat éreztem, hogy a könnyek sokkal jobban odaforrasztják az embert sorsának valamely állomásához, mint a boldogan eltöltött évek."

263. „A hajó búcsúzása mindennél rémségesebb."

267. „Én azt hiszem, semmi sem szépíti meg jobban a nőket, mint a boldogság."

 

 

Jaume CABRÉ: Az eunuch árnyéka.

Budapest, Európa Könyvkiadó. 2004.

 

235. „... felfedeztem, hogy a művészet olyan világ, amelybe kopogtatás nélkül is beléphetsz, és amelyben elidőzhetsz anélkül, hogy minden lépésedet indokolni kellene."

321. „A történelem fordulatait az egyéni ellenszenv és rokonszenv vezérli."

396. „Mindig van, akinek még nehezebb."

454. „Néha még mindig úgy érzem, hogy a dolgok kimondása igazi belső takarítás."

496-497. „... a művészet igazsága sokszor hatalmasabb a valóságnál."

 

 

Arno GEIGER: Jól vagyunk.

Budapest, Európa Könyvkiadó. 2007.

 

21. „... a boldogsághoz fontos a dolgokat a valóságosnál szebbnek látnunk, ... ez a képességünk az évekkel nemcsak elvész, hanem lassan az ellenkezőjébe fordul."

33. „... a hibát a hiba elkövetője nem bocsátja meg annak, akit a sérelem ért."

35. „Amit nem látunk, az könnyen elfelejtjük."

39. „Mindketten öregszünk, és az öregség senkihez sem barátságos, úgyhogy ne csinálj belőle nagy ügyet."

49. „Amit elajándékozol, az a tied, amit megtartasz, örökre elveszted."

59. „Minden valószínű és semmi sem biztos."

201. „Jusson eszedbe, hogy a családi emlékezet olyan szokás, amit azok találtak ki, akik nem bírják elviselni, hogy meghalnak, és elfelejtik őket. Gondolj az indián törzsekre, ahol az vívja ki a legnagyobb tekintélyt, aki a legalaposabban semmisíti meg a tulajdonát, és folytasd a munkádat, mert az szükséges és jó."

226. „A visszatekintéstől honvágyunk lesz."

306-307. „Philipp tulajdonképpen életének minden falán peremfigura, tulajdonképpen minden, amit csinál, lábjegyzetekből áll, amelyekhez hiányzik a szöveg."

 

 

Daniel KEHLMANN: A világ fölmérése.

 

„Gauss szóba hozta a véletlent, minden tudás ellenségét, melyet mindig is le akart győzni. Ha közelebbről megvizsgáljuk, minden esemény mögött felfedezzük az okozat szövedékének végtelen finomságát. Ha elég távolról szemléljük, megmutatkoznak a nagy mintázatok. A szabadság és véletlen kérdése közepes távolságból vetődik fel, a távolságon múlik."

„Az ember akkor házasodik meg, ha semmilyen lényeges célja nincs az életben. Werner rámeredt. Így mondják, fűzte hozzá gyorsan Humboldt. Természetesen nincs igazuk!"

„Tisztán teológiai értelemben, mondta Gauss. Isten olyannak teremtette az embert, amilyen, akkor meg miért kell folyton bocsánatáért könyörögni. Nem logikus."

„A világosság, kiáltotta Humboldt, nem fény, hanem tudás!"

„A bizalmaskodás a jövővel a gyávaság egy formája."

„Nincs kínosabb egy búcsúlevélnél, ha annak szerzője még él."

„Az ember azt hiszi, saját maga határozza meg az életét. ... Azt hiszi mindenben saját maga döntött. Csak a matematika mutatja meg az embernek, hogy mindig a kitaposott úton járt."

„Az igazi zsarnokok a természet törvényei."

„Izmok nélkül a gondolat gyenge és bágyadt, franciáknak való petyhüdt holmi. A gyermek imádkozik a hazáért, az ifjú rajong, a férfi küzd és szenved."

„Csak abból lesz híres utazó, aki jó történeteket hagy hátra."

„Az öregedésben nincs semmi tragikus. Egyszerűen nevetséges."

„Egy magyarázathoz szükséges feltételezések számát a lehető legalacsonyabban kell tartani."

„Túl sok ember van, aki a saját szokásait tekinti a világ alapszabályainak."

„A sors, mondta Humboldt, senkit nem szán semmire. Csupán elhatározás kérdése, hogy az ember addig áltatja magát, míg végül maga is hinni kezd benne."

„Ilyen fölénnyel szemben csak a rokonszenv segít."

„Az öregség velejárója, hogy az ember bárhol el tud bóbiskolni."

 

 

ESTERHÁZY Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása - Lefelé a Dunán.

 

„Ha a Duna, mint nagy integrátor nincs, hol vannak akkor a Habsburgok? Sehol. De azt már nem merem mondani, hogy Európa sincs sehol." (H. HEINE)

„Ne feledje: víz és folyó közt az a különbség, hogy utóbbinak van emlékezet, múltja, történelme." (H. HEINE)

„... olyan volt, mint az igazság: 'csak az találta meg, aki ösmerte.' „

„Néztem ezt a keskeny, kecses ezüstszalagot, ahogy ártatlanul tovasiet az eschingeni lapályon. Senki sem tudja, mi vár rá. A nap golyója világos sárga, aranyból szőtt ruhájában hanyatlik alább-alább, miközben magára ölti esti violaszín pongyoláját. Ekkor megértettem, hogy én mindent meg fogok ettől a folyótól kapni, hegy-s vízrajzot, történelmet, néprajzot, idegenforgalmat, anekdotákkal, reményekkel, halottakkal együtt, lesz minden, múlt, jelen, jövendő, árvíz és aszály, lesz buzgár és halászlé, és lesznek emberek - egyvalami nem lesz magától, az egyetlen, amire igazán szükségem volna, arról nem tudtam, hogyan lesz, hogyan lesz itt mondat."

„Ártatlanságot nem óv tudatlanság!"

„A turista nem utazik: helyet változtat. Odautazik."

„Utazáskor elnéző az ember, a felháborodást otthon szoktuk hagyni." (Canetti)

„Ellene tartott tehát a Dunát övező pátosznak, de úgy nem tehetett, mintha az nem léteznék, vagy ő nem tudna róla, különösen, hogy feszelegve meg kellett állapítania, abban a sok zagyvaságban, föltupírozott fontoskodásban, divatos lagybatyban: van valami. A Duna mint emlékezés. Újrafölfedezése az összetartozás mozzanatának. Népeket összekötő országút. Dunának Oltnak egy a hangja. A Duna mint Európa sine qua nonja. A kulturális sokszín folyékony kódja. A kontinens ütőere. Történelemfolyó. Időfolyó. Kultúrfolyó. Szerelemfolyó. A népeket összekötő béklyó. Szabadságbilincs.

      Mindez nehezére esett.

Viszont látva, de legalábbis föltételezve, hogy van valami, ami Ulmot Béccsel és azt Belgráddal összeköti, és ha nem szeretné azt mondani, hogy ez a valami a Duna, e metafizikai locsi-pocsi, imaginárius folyam, akkor odajutna, hogy ő az, ő, aki összeköti Ulmot Belgráddal, ő, az utazó. Ékes hajója a parton állók láthatatlan sorfala közt siklik. De a hajót a Duna viszi, a Dunát meg a leélt életek súlya, az az elviselhetetlen nehéz, amit elviselünk, mi, utazók. Ezért van az, hogy a Duna előbbre való, mint ő. És ezért van az, hogy a rakodópart alsó kövén ül, és nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, már akinek ez mond valamit."

„Ez tévedés, a közönségesség mindig akar valamit, mi több ez talán még fordítva is áll."

„Roberto játékosan komolyan vett, ezek meg vagy játszottak velem, vagy komolykodtak."

„A Duna szíve Ulm.

Ezt Neweklowsky mérnök, a 'Felső-Duna Hegelje' állítja kimerítően alapos könyvében. Ő inkább, érzelmességét rejtendő, középpontról, centrumról, ill. egy helyen (már-már nyomdahibára gyanakodhatunk) 'gigászi súlypontról' beszél, s a maga akkurátus módján érdekes számításokat közöl az elmélethez ('semmi nem olyan gyakorlati, mint egy jó elmélet'), melyek nemcsak meggyőzőek, de halk, szép példái a német pedantéria és a lezser őrület nem ritka kézfogásának."

„(Weltenburg) A sziklákon helyenként vaskarikák: annak idején ezek segítségével húzták fölfelé magukat a hajók."

„... a romantika a vágyakozás giccse."

„De a víz, uram, a víz nem viccel. Ahogy az ősi hajós mondás tartja, ne tegezd a Dunát!"

„Van egy al-dunai mondás arra, ha valaki figyelmetlen, elbambul: magadat halászod! (ez lipován eredetű, a román variáns így szól: magadra veted hálódat!, valamelyest kritikaibb, keményebb nézetet tükröz;..."

„'A Central Kávéház a bécsi szélességi fokon és a magány hosszúsági fokán található. Vendégeinek többségében épp akkora az embergyűlölet, mint a társaságvágy, olyan emberek ők, akik egyedül akarnak lenni, ám ehhez társaság kell nekik', írja Alfred Polgar, kivéve a szót a számból, a Theorie des 'Café Central'-ban (tán Umberto Eco is idézi Az abszurd mitosz az osztyák irodalomban című munkájában, az én fejem se káptalan)."

„Az ígéretes jövőket ígéretes jelenek, majd ígéretes múltak váltják föl, et nos mutamur in illis."

„Mert minél nagyobb luxusban utazik az ember, annál garasosabb lesz."

„Arra a kérdésre, hogy mi tartja össze a futballcsapatot, a link vicc azt állítja, hogy részint az alkohol, részint az edző iránti töretlen gyűlölet."

„A szigorú matriarchatust nagy és gonos férfikitörések szakítják meg. Magyarország praeemancipált ország. Erős asszonyok és férfiuralom, megfélemlített férfiak és kizsigerelt nők."

„... akiről többnyire azt mondták, hogy szerb, holott az édesanyja crna-gorác volt, az apja meg magyar zsidó, ő maga valójában vélhetően az egyetlen jugoszláv, benne csúcsosodott ki aza a képtelen ötlet, ami Jugoszlávia, ő volt erre szinte az egyetlen egzisztencia bizonyíték, arra, hogy a különböző népek nemcsak gyilkolni képesek egymást, hanem gazdagítani is. EZ a gazdagság volt Danilo Kis."

 

 

 

Ludmila ULICKAJA: Daniel Stein, tolmács

 

Budapest, Magvető. 2009.

 

127. old. Az egyik udvarban az eresz alatt ült egy öregember, egy nagy tűvel varrt valamit, biztos nyergesmester volt.

163. old.  Kérem, hogy mindent ellenőrizzenek, mindenben kételkedjenek. Az a tudás, amely mögött nincs személyes erőfeszítés és személyes izgalom, holt tudás. Csak amit az ember a saját fején átszűr, válik saját kincsévé.

164. old.  Ahogy Nagy Szent Gergely egyházatya mondta: Ha az igazság botrányt kelthet, inkább legyen botrány, mint hogy megtagadjuk az igazságot!

 

 

 

Oldal: Olvasónapló
KULTUS - ethno - GRÁFIK - © 2008 - 2024 - grafik.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat